Vannak házak, amelyeket a méretük miatt szeretünk.
Másokat a kialakításuk vagy a kertjük miatt.
És vannak olyan otthonok, amelyeknek egyszerűen jó a lelkük.
Ez a ház számomra mindig is ilyen volt.
Nemcsak azért, ami a kerítésen belül található, hanem azért is, ami előtte történik minden tavasszal.
A bejárat előtt álló két díszcseresznyefa 1-2 hétre teljesen rózsaszínbe borul. A virágok annyira sűrűn nyílnak, hogy szinte el sem hiszi az ember és csodás lombkoronát alkotnak a járda fölött.
És ilyenkor valami különös történik.
Vadidegen emberek állnak meg az utcán.
Van, aki csak felnéz rájuk egy pillanatra.
Mások előveszik a telefonjukat, és készítenek néhány fotót.
Sokan a gyermekeiket, unokájukat vagy a párjukat állítják a virágzó fák alá egy emlékkép erejéig.
Egyszer még a GLS futárunk is mosolyogva állt meg. A csomag átadása után elővette a telefonját, körbefotózta a fákat, majd nevetve annyit mondott:
„Ezt nem lehet kihagyni.”
Ilyenkor szurkolunk, hogy legyen hűvösebb idő, hogy minél tovább gyönyörködhessünk a természet csodájában. A szomszédaink is minden tavasszal várják ezt a néhány hetet.
Van, aki az ablakából lát rá a virágzó fákra, és mindig megjegyzi, mennyivel vidámabb lesz tőlük az utca.
Egy másik szomszéd pedig kifejezetten „megtiltja”, hogy összesöpörjük a lehullott szirmokat.
Azt mondja, hagyjuk csak őket, hadd repüljenek!
Amikor a tavaszi szél végigsuhan az utcán, a rózsaszín szirmok táncolni kezdenek a levegőben, majd puha szőnyegként borítják be az utcát. Nem piros, hanem rózsaszín „hó” esik.
Olyankor az egész utca olyan, mintha valaki direkt készítette volna elő egy esküvőre. Néhány napig valóban mesebelinek tűnik minden.
Sosem zavart, hogy idegenek megállnak a ház előtt. Épp ellenkezőleg!
Mindig örömmel töltött el, hogy ez a két fa nemcsak nekünk szerez örömet, hanem másoknak is.
Talán ezért szeretünk itt élni. Mert ez a ház nem ér véget a kerítésnél. Része annak az utcának is, amelyben áll, és annak a közösségnek is, amely évről évre együtt örül a tavasznak.
Lehet, hogy a következő tavasszal már az új tulajdonos figyeli majd mosolyogva, ahogy egymás után megállnak az emberek a virágzó fák alatt. Ahogy tini lányok dobálják fel a szirmokat és úgy fotózzák egymást. Ahogy nagymamák gondosan beállítják a babakocsit, benne az unokával és fényképezi. Sok mobiltelefon galériájában rejtőzik már egy-egy ilyen fotó. És erre gondolni egyszerűen örömet okoz.
Egy házat meg lehet vásárolni. De vannak apró ajándékok, amelyeket nem lehet beépíteni az alaprajzba, és nem lehet felsorolni a műszaki leírásban. A két virágzó díszcseresznye pontosan ilyen. Évről évre emlékeztet rá, hogy az otthon nemcsak falakból áll, hanem azokból a pillanatokból is, amelyek mosolyt csalnak az emberek arcára. 🌸🌸